|
Ma fejeződött be a Kineziológia 3. tanfolyama. Érdekes élményben volt részem. Nem először történt meg, de most értettem meg, hogy miért is van. Szóval ha az ember a tükörben mélyen a saját szemébe néz, és más néz vissza, aki valójában ő, de nem most, hanem valamikor a múltban, túl a mostani születésén… Nah, az egy meglepő dolog tud lenni.
Egyébként egyre több tudásra vágyom, egyre több olyan dolog kerül a környezetembe, amiről többet kell megtudnom, mint amennyit eddig sikerült. És valahogy ez a tudásvágy nem analízis és társai felé irányul…
|
|
han_solo330
Nos. Kötelességemnek érzem hozzászólni ehhez, mint röghözkötött, begyöpösödött materialista !lol 😉
Az, hogy a tükörbe nézel, az egy dolog. Az hogy a velencei tükröt bámulva csak a jelenkori fizikai testedről érkező fénysugarakat láthatod visszaverődni, az is egy dolog.
Hogy az a tükör nem áll másból, csak üvegből, ezüstből és foncsorból, és semmi mágikus kaput nem rejt, az is egy dolog.
De hogy te nézel a tükörbe, úgy ahogy vagy, hatlamas hajjal és mindenre elszánt tekintettel… hát apám az nem lehet semmi. (én lehet, hogy meg is ijednék…. 🙂 )
Például mondhatnánk, hogy egy török harcos, egy indián főnök (ehhez kicsit sápadt vagy… de félhomályban már rád lehet fogni… 😉 ), vagy bármilyen más ősi, vad törzs tagja mered rád az "üveg mögül".
Régen a néhány tudós mikroszkópban vizsgálta az emberi spermát. És szentül meg voltak győződve (mondom: neves kutatók), hogy látják a kis magzatot (fejét, kezét lábát, egyszóval az egész csecsemőt) a spermium fejében.
Ezért mondom néha, hogy ha sokáig nézünk valamit, azt mindennek látjuk, csak annak nem, ami. 8)
na, erről ennyit 😀
bocs, ezeket nehogy ám komolyan vedd :d csak sok időm volt…. (Holnap növényszervezettan gyakorlat ZH-m van, de mind1 😀 )